Amikor Anna a Földre született, olyan családot tervezett magának, amely bár nagyon szegény volt, de benne a családi szeretet kárpótolt minden fizikai hiányt. Arról persze beszélhetnénk hosszasan, miért kellett nélkülöznie egy olyan paraszt családnak, aki szorgalmas munkával bőségesen megteremtette élete fenntartásának minden feltételét és élhetett volna ezért gazdagságban? De a háttérhatalom akkori rabszolgatartói olyan rendszert valósítottak meg nemcsak kicsiny hazájában, hanem szinte az egész Föld felén, amely nyomorba taszította a tömegeket. Az akkori annunaki rabszolgatartók nemcsak felélték az emberek mindennapi munkájának eredményét, hanem az oktalan iparosítással tönkretették azt a természeti környezetet is, ami most halott, csak még nem érzékelitek, mert Isten végül belátva ostobaságát, hagyott nekem néhány évtizedet arra, hogy az emberek evakuálását előkészíthessem a Földről.
Amikor Anna megtudta Istentől és ezek után így fogom hívni a ti Teremtőtöket, olyan áldozatot ajánlott fel Isten kérésére, ami az ő élő áldozata lett volna a földi ember megmentése érdekében.
Hogy végül mégsem kellett meghalnia, annak egyszerűen az volt az oka, Isten beleszeretett ebbe a parányi porszembe, mert olyan szeretetet kapott tőle, amilyet soha ebben a Mindenségben nem kapott senkitől.
Amikor Anna ráébredt, Istene beteg, nem hétköznapi módokon kezdte el gyógyítani. Isten bár egészségében sokat, mondhatnám rengeteget gyógyult, de még korántsem múlt el minden veszély nála. Ezt Anna éppen olyan jól tudja és érti, mint mi valamennyien, akik lényeket hordozunk a hátunkon, vagy éppen napként fényt teremtünk a létezésükhöz.
Anna nemcsak velem vette fel a kapcsolatot, de a Forrás lakóival és olyan szervezetekkel is, mint a Galaktikus Föderáció, vagy a Belső Föld főpapja Adama.
Aki ezt hihetetlennek gondolja, hagyja, hogy Anna közvetítse az ő üzeneteiket. Már nincsen olyan része a Mindenségnek – ahol ha úgy szükséges - bármilyen szellemiséggel ne tudna közvetlenül beszélni. Ezt az adományt azonban nem kapta senkitől ajándékba, hanem kifejlesztette magában a képességet, hogy segíteni tudjon földi embertársain és nem másért. Bár egyszerű lélek, de olyan emberi kvalitásokkal bír, amilyennel egyikőtök sem rendelkezik, mert nincs is rá szükségetek.
Anna sohasem öncélúan keres meg szellemiségeket a Mindenségben, hanem azért, hogy információkat gyűjtsön más világok lényeiről, hogy értse, megértse a Mindenség működését.
Amikor engem először megszólított nem gazdagságot kért tőlem, hanem azt, tegyem lehetővé számára olyan lényekkel való találkozását, mint a logoszok, akik egy másik dimenzióban az Új Földeteket készítik elő. A találkozáson Anna megköszönte az ő csodálatos munkálkodásukat és barátságot, bizony mondom barátságot kötött egy akkora hatalmas lénnyel, akinek a tenyerében elfért Anna.
Amikor a találkozó megtörtént, Anna nemcsak köszönetet mondott, de ajándékot is teremtett nekik, amitől ezek az óriások könnyes szemmel váltak el tőle.
Egy más alkalommal viszont egy Klarion nevű bolygóval szeretett volna értelmesen elbeszélgetni az ottani életről, de Isten olyan dühös lett földi lénye önállóságára, hogy betiltotta a további eszmecserét.
Ilyennek lássátok tehát Annát, aki sohasem fog ezekkel a tetteivel eldicsekedni, de elmondta mindezeket a tanítványainak, hogy értsék, mi zajlik most a Földön és a Földért, és mit hallgat el előttetek az a szűk elit, aki mindent megtesz még a mai napig is, hogy rabszolgasorsra juttasson bennetek, a saját szűk egojuk érdekében. Persze ebben nemcsak ők a ludasok, mert kérdezem én tőletek, megtehetné ezt egy szűk elit, ha Isten nem adott volna erre parancsot, akkor, amikor még Antikrisztusként a Földre akart inkarnálódni, hogy végleg kiélvezze valamennyi torz abberált hajlamát? Ha Anna nem ismeri fel ezt az őrült tervet és nem tesz meg mindent ellene, akkor most bizony Krisztus szenvedései elé nézhetne minden egyes, bizony mondom nektek minden egyes ember.
Anna olyan érvekkel védett benneteket, hogy Istennek tetszett vagy nem, rá kellett döbbennie, maga alatt vágja a fát már régóta, ezért a legnagyobb bosszúságára és szomorúságára, mert már nagyon készült egy újabb torz világhatalomra, végül belátva Anna igazságát, lemondott terveiről és a Mindenség legnagyobb örömére új tervet dolgoztatott ki a földi ember megmentésére, amelyben szinte az egész Mindenség szerepet kapott. A részleteket persze nem közölte Annával, de az észrevette kedvesében a változásokat és gőzerővel fejlődött oda, ahol most nem hétköznapi emberként tart.
Tudom, Anna nem örül ennek a sok dicséretnek, de ha valaki emberfeletti teljesítményt nyújt, akkor fontos, hogy a többiek ismerjék és elismerjék az ő nem hétköznapi áldozatait.
Most, hogy a világbéke küszöbön áll, nehéz nektek megérteni, miért van még mindig szenvedés, miért háborúznak a hatalmasságok, de akik most mások ellen fordulnak, azok a Gyehenna tüzére kerülnek, vagyis a Pokolba.
Az embereknek azért mondják a hatalmasok, hogy megszűnt a Pokol, mert azt szeretnék, amit egykor egy kurtizán császár felesége gondolt: „Nincs reinkarnáció!”. Ha kimondják: a Pokol nem létezik, akkor az megszűnik létezni. De a Pokol Intézménye még mindig létezik a legelvetemültebbek számára, hogy ne fordulhasson elő a keveredés a fény és a sötétség között, ha a sötétség olyan sűrűséget vesz fel, ami veszélyezteti már a földi létezést.
Amikor ezekről a dolgokról beszélek, azért teszem, hogy gondolkozzatok el magatokon, mennyi szeretet van bennetek, mennyire vagytok képben saját földi teljesítményetekkel kapcsolatban, mert az elszámoltatás olyan közelségbe került hozzátok, mint a tavasz a tél után.
Már sok minden információt átadott nektek a Galaktikus Föderáció, de nem beszélt nektek Isten szélsőségeiről, mert tilos volt számukra.
Ők persze nem ostobák, látják Isten vajúdásait, de a döntés már régen Anna kezében van, és ő életet akar nektek adni, nem végső megsemmisülést, vagyis egy olyan eseményt, amely minden egyes embert halálra ítél. Ez a halál azonban nem egy egyszerű ágyban meghalni eseményt jelentett volna, hanem olyan Vízözönt, amely kivétel nélkül minden embert elmosott volna, az állatokkal és növényekkel együtt, még Annát is. De ő rábeszélte Istent, ne pusztítsa el az emberiséget, mert az ember nem gonosz, a gonoszság magában a Teremtőben született meg és magának a Teremtőnek kell megváltoznia ahhoz, hogy az ember, akinek Isten adja földi programját, meg tudjon változni.
Így nézzetek tehát arra a porszemre, aki közétek született azért, hogy megváltsa a gonoszságtól Istenét.
A dolog persze nem volt egyszerű, nem gondolkodhatott Istenről földi emberként, amikor nagy tetteit végrehajtotta, hanem olyan felemelkedett mesterként, aki megértette a világban lévő bajok okait és nemcsak megértette, de mindent megtett és ma is megtesz Isten gyógyulásáért.
Ámen
2010. 11. 28.