Amikor ebben a Világévben Isten elhatározta a polaritást, amelyben ti éltek, maga sem gondolta, mert nem gondolhatta, hiszen nem volt tapasztalata róla, mit jelent a polaritásban létezni a lényeinek, és hogyan hat ez magára a Teremtőre?
Hogy mégis kipróbálhassa, Ő választotta a szeretet nélküli, asszonya a szerető Isten szerepét.
Ebben a munkamegosztásban teremtettek tehát lényeket.
Akiknek a fény szolgálata volt a feladata, azok szeretetben, megértésben léteztek, akik pedig a másik oldalt választották, azok mentek a Pokol Tornácára, vagyis olyan létezés megtapasztalására, ahol nincs szeretet.
A dolog olyan jól sikerült Istennek, hogy egymás után teremtette meg Szellemi Síkokon, majd a bolygókon is a szeretet nélküli fajokat.
A végeredmény számos és számtalan bolygó, majd egész galaktikák pusztulása lett.
Amikor Isten asszonya látta az értelmetlen rombolást, szóvá tette Urának, hogy ami történik, az elmebetegség szintjére zülleszti Őt. De Isten nem hallgatott rá, ahogyan sok férfi sem hallgat feleségére, ha valamilyen szenvedélyben tévelyeg, és a vége nem az lett, hogy Isten férfias oldala befejezte a sötétséggel folytatott kísérleteit, hanem az, hogy negyvenezer évvel ezelőtt, miután tönkretette saját családját egy földi életében, Annát véglegesen száműzte a Földre és más Földhöz hasonló bolygókra.
Így szűnt meg a Mindenségben Istenanya hatalma és lett helyette egy zsarnok férfiisten, aki végül még azt is megtagadta a vallásaiban, hogy Istenanya létezik. Több olyan vallás is van a Földön és a sötétségbe burkolt bolygókon, ahol nem tudják a lények, Istennek valaha volt egy társa, akit hatalommámorában elűzött Magától - vesztére.
A teremtményei, akik a fényben léteztek, nem tehettek ellene semmit, mert Isten döntése akkor is szent, ha bődületes nagy baromság, mert ahogyan elmondtam nektek, Ő a vezetője a Mindenségnek, és minden lénye - akár a fényhez, akár a sötétséghez tartozik - köteles teljesíteni parancsát.
Most azonban olyan vadállattá változott a sötétség világa, hogy már semmi sem mentette volna meg Istent a végső romlástól, beleértve a fényoldalát is.
Anna tehát nem egyszerűen a felesége lett a beteggé vált Adam Kadmonnak, hanem a megmentője. Így a miénk is.
Ha ezt emberként képesek lesztek felfogni, akkor olyan értelem van bennetek már, akik megérdemlik azt, hogy végre újra a fénylények világában létezzenek.
Aki pedig nem, az már nem létezhet többé, mert az nem lehet, hogy a Teremtés elvesszen, oktalan történések miatt, amik a Teremtés egészét bajba sodorják.
Annának tehát ez a legnagyobb érdeme és nem más.
Ámen
2010. 12. 07.