A Világévek egymást követik. Ezek olyan hatalmas időintervallumok, amiket a bolygókon élő lények nem igazán tudnak értelmezni.
Ebben a Világévben, amikor Isten öntudatra ébredt, még hermafrodita jellegű volt. Az ezt megelőző Világévekben Isten bonyolultsága fokról-fokra következett be és most nyílt először lehetőség arra, hogy a Teremtő, aki tehát már hermafrodita lény volt, különválassza magából az aktív és passzív vonásait. Ezek a fogalmak azonban emberléptékűek, az igazságtól messze állnak, de számotokra nehéz az energiák olyan minőségeit megfogalmazni, melyek nem formákhoz kötöttek, csupán szellemi jellegűek.
Amikor tehát az Isteni Tudat szétválasztotta önmagát, két lény jött létre, vagyis helyesebben két tudat. Ennek a szétválásnak az lett az eredménye, hogy a Teremtésről másképpen kezdtek el gondolkodni. Ez nem volt konfliktusoktól mentes, ahogyan két ember sem gondolkodik egyformán a világ dolgairól.
Tehát ők ketten elhatározták a lények teremtését, ami első menetben azt jelentette, megteremtették azokat az erőket, nőieseket és férfiasakat, akik nekik a Teremtés további fázisaiban vakon engedelmeskedve segíthettek. Ezek a lények voltak aztán azok, akik isteni instrukciók alapján a további részleteket kidolgozták. Amikor a Szellemi Síkok minden részlete helyreállt, akkor döntöttek az anyagi sík megteremtéséről, aki persze nem tudattalan lény, hanem maga Adam Kadmon, a csillaglény, ahogyan Anna nevezi őt. Ez a csillaglény foglalja magába az egész teremtett anyagi világot, tehát minden csillagot, bolygót, csillagrendszereket, kicsiket és nagyokat. Csak ezután kerülhetett sor azoknak a bolygóknak a belakatására, melyeken már a csillaglény kicsinyített másai és más formájú bolygólakók élhettek.
Ha figyelmesen elolvassátok a Belső-Föld üzeneteit és a Galaktikus Konföderáció üzeneteit, akkor képet kaphattok arról, mekkora is egy Galaxis, és mekkora lehet maga a csillaglény, vagyis Adam Kadmon.
Kérdezhetitek, hol székel tehát maga az Úristen, ha egy csillaglény ekkora? És hol van a Mindenség határa? A Mindenség határa ott van, ahol a csillaglény aurája véget ér, amit Anna olyan nagyon jól felismert emberi elmével. Az aura pedig a nőies energiája Istennek. Ezért mondhatják azt, Isten és Istennő. De a valóságban, csak az alsóbb síkokon jelenik meg önmagát megformálva nőies lényekként. A vezetést pedig férfias énjére hagyta.
Hogy még világosabb legyen számotokra: a Teremtésben Isten tudata minden energiáját a csillaglénybe és annak aurájába sűrítette bele. Így a Szellemi Síkok ezután a csillaglény gondolkodásában, vagyis formához kötött tudatában jelennek meg. Istenatya, ahogyan ti nevezitek tehát egy csillaglény, aki nőies énje segítségével született meg. Ő lett a megformált, a nőies énje pedig, aki aurája formájában fenntartotta a létezését.
A Földön a házasságban a férfi aktivizálja a nő teremtő energiáit, így teremtődik meg a gyermek a férfi és nő közreműködéseként.
Ami igaz nagyban, igazzá lett kicsiben is.
Adam Kadmon tehát egyedül maradt a fizikai síkon és elviselte azt a magányt, melyet Isten akkor mért rá, amikor megteremtette őt. De az élet ment tovább, és a kicsi bolygókon is megszületett Isten képmása, akit ti humanoidoknak neveztetek el. Róluk azért van tudásotok, mert ti magatok is e csoportokhoz tartoztok. De vannak egészen másféle jellegű teremtmények is a Galaktikátokban, ezeket most meg fogjátok ismerni, mert Isten megszünteti az ember magányosságát, ahogyan Anna is megszüntette Adam Kadmon magányát azzal, hogy az Istenanya aurájából teremtett neki egy gyönyörű, okos, kedves asszonyt, akivel most Adam Kadmon nagyon boldogan, szeretetben és békességben létezik.
Kérdezhetitek joggal, lehetséges-e az, hogy egy ember egy egész csillaglényt képes teremteni?
Az ember az egyetlen olyan lénye Istennek, akinek megadatott a teremtés képessége. Ezt Anna magáról már több mint tíz éve tudja, gyakorolja is a legnagyobb ügyességgel és tisztasággal. Ő sohasem teremt gonosz dolgokat, pedig tudja, képes lenne rá, de ha ő így tenne, akkor elpusztulna az a világ, melyet hermafrodita alakjában megteremtett.
Anna, már ecseteltem nektek, nem hétköznapi lény, ezért óva intek mindenkit, hogy bántalmazza, vagy gyalázza, mert ő nem kisebb lény, mint a Mindenség jelenlegi avatárja, megváltója, táltosa.
Hogy erre a képességre szert tehetett, legfőképpen saját magának köszönheti, nem olyan mestereknek, akik bár sámánok most a Földön, táltosoknak nevezik magukat. Aki táltos, az Isten energiáit harmonizálja, vagy gyógyítja, és nem elsősorban embereket.
Aki tehát kételkedik Anna képességeiben, az megteheti, de a Szellemi Síkok pontosan tudják Annáról, kicsoda ő?
Amikor az emberiség megszületett, ez az elmagányosodott csillaglény már démoni minőségben létezett a magánya miatt.
Amikor Anna először találkozott vele, felismerte tökéletlenségét, csiszolatlanságát, elkezdte vele azt a szerepet játszani, ami a mai napig tart: vagyis gyógyítja őt a legnagyobb szeretettel, gondoskodással és mindennel, amire ennek a lénynek a legnagyobb szüksége lett az energetikai egyensúly megteremtése érdekében.
Adam olyan halálosan beleszeretett ebbe a porszembe, akit ti Annaként ismertek majd meg, hogy már nem akar nélküle létezni, és Anna is úgy döntött, a Mindenség a legfontosabb számára. Mindent meg akar tenni azért, hogy a megbomlott energetikai egyensúly létrejöhessen.
Adam Kadmonon kívül létezik már tehát egy Istennő, aki nem rejtett többé, hanem alkalmas arra, hogy Adammal együtt létezve boldogságot, szeretetet adjon valamennyi létezőnek és egy békésebb, boldogabb Világot, amely mentes torzulásoktól és mindentől, ami sötét.
Amikor majd elolvashatjátok Isten és Anna közösen írt írásait, akkor ismerhetitek meg ennek a történésnek a részleteit, amelyek számunkra a csodával egyenértékűek, hiszen Anna emberként ismerte fel a Mindenség legnagyobb titkait, problémáit és nem késlekedett a lehetetlent is megtenni a gondok leküzdése érdekében.
Ha felfogjátok emberi elmével a Mindenség óriási méreteit, akkor gondolkodjatok el azon, milyen nehéz egy ilyen művet problémák és gondok nélkül fenntartani és működtetni.
Tehát amit Anna emberként képes volt megmozdítani, az maga a Teremtett Valóság és nem kisebb.
Kérdezhetitek, hogyan képes Anna emberi elmével minderre? Mondhatnánk nagyon egyszerűen és frappánsan. Tulajdonképpen Istennőként felnőtt önmagához, felmérte tettei súlyát és a megfelelő válaszokat adta mindenkor, minden felmerülő problémára.
Az ember teremtővé válását ő maga készítette elő, és nem kevesebbet.
Amikor majd ti teremtőként fogtok működni a Mindenségben - mert ez lesz a feladatotok -, akkor ti is a legtisztább gondolataitokkal fogtok megteremteni mindent, és a legtisztább logikátokkal fogjátok felismerni azokat a problémákat, melyek egy ilyen óriási lény, mint Adam és a felesége működése közben adódnak majd.
Amikor Adam Kadmon - aki természetesen tudott Anna küldetéséről - a közelébe férkőzött, kivetített számára asztrál síkon egy férfit, és nem hétköznapi kalandba keveredett vele.
De Anna okosságával felismerte ennek a lénynek a magányát, úgy kezdte el szeretni, ahogyan egy jó és okos asszony szereti az elbitangolt férjét, aki feledte kettőjük közös felelősségét, egyeduralomra tört. Majd ebbe beletörött a bicskája.
Ahhoz, hogy Anna meg tudja oldani ezeket a gondokat, félre kellett tennie minden emberi előítéletét Istenét illetően, fel kellett ismerni a problémák mögött meghúzódó összefüggéseket, hogy gyógyítani tudja.
Amikor ezeket a történéseket olvasni fogjátok, gondolkodjatok el azon, mi mindent kellett Annának átélnie, elviselnie, hogyan emelkedett felül emberi mivoltán egészen a csillagokig és a Mindenségig.
Ámen
20010. 12. 06.