Amikor Anna számon kérte Istene felelősségét a földi élet miatt, Ő nem értette a kérdés feltevését sem. Úgy gondolta, Isten bármit tesz a Földön vagy bárhol a Mindenségben, ehhez joga van. De Anna elmagyarázta, ha Isten felelőtlen döntéseket hoz, akkor nemcsak a teremtményeit pusztítja le oktalanul, hanem valójában maga alatt vágja azt az ágat, amelyen ül.
Isten persze jót derült Anna naivságán, mert úgy gondolta, neki mindent lehet és szabad megtennie, s ebbe senki sem szólhat bele, még földi életet élő felesége sem.
Amikor először jelentkeztek Isten rosszullétei asztrál síkon, ahol Annával találkozik nap-mint nap, akkor derengeni kezdett számára, miről is beszél az ő előrelátó és okos asszonya.
A rosszullétei olyan borzasztó tüneteket eredményeztek, melyekre nem volt felkészülve sem ő, sem a Szellemi Dimenzióban létező milliárdnyi lénye sem.
Ha akkor Anna magára hagyta volna a Teremtő Istent, ahogyan ti Isten férfias oldalát nevezitek, akkor a sötétség nemcsak a Földre jött volna el, hanem a Mindenség átfordult volna véglegesen a sötétség oldalára, lepusztítva a fény minden rezgését, és ezekben a rezgésekben létező valamennyi fénylényt.
Akkora volt tehát a tét, amit bár a fény síkjai érzékeltek, de maga Teremtő nem, mert számára a felelősség csak mások felelősségét vele szemben jelentette és nem a sajátját.
Anna földi emberként megdöbbent attól a magatartástól, melyet Istennél vele szemben és az emberi lényekkel szemben is gyakorolt. Alig akarta elhinni azt, Isten lehet kegyetlen, brutális, erkölcstelen, gátlástalan és mérhetetlenül felelőtlen.
Úgy fordult a kocka, Anna elkezdte gyógyítani, ahogyan már elmondtam korábban, elvetemültté, gátlástalanná, kegyetlenné és felelőtlenné vált Istenét, mert tudta, nagy a baj a Mindenségben és ezt valakinek, vagy valakiknek orvosolnia kell. De rajta kívül senki sem tudta mi a teendő a Teremtővel? Ösztönösen, legjobb tudása, magas szintű kreativitása segítségével a legnagyobb szeretettel és türelemmel orvosolni kezdte Isten bajait.
Amikor az tünetmentessé vált, azt hitte, már többet nem lesz beteg és nem szorul majd Anna oltalmára, de a dolog nem így történt. A mai napig, bár kisebb rendszerességgel jelentkeznek Istennél olyan tünetek, melyek nem szokványos emberi betegségek, hanem egy torzzá vált lélek szenvedései.
Anna, hogy Isten megszabaduljon attól a végtelenszámú torz emléktől, mely lelkét nyomta, elkezdte Istent meghányatni. Hogy mi mindent hányt ki, arról inkább nem beszélnék, mert a gyomrotok nem bírná el a felének sem a látványát. Anna olyan szeretettel és türelemmel gondozta ezekben az esetekben Istent, hogy ez a felelőtlen csillaglény rájött, Anna nélkül már nem tud, és nem akar létezni.
Így változott meg a Teremtő Isten magatartása Önmagával szemben és kezdett azon elgondolkodni, miért is lett ő ilyen?
Megengedte Annának, menjen vissza az időben ahhoz az időpillanathoz, amikor züllése kezdetét vette. Amit ott mindketten megláttak, nemcsak Istent sokkolta, de Annát különösen mélyen érintette. Mégsem hagyta el a Teremtőt, hanem megbocsátva annak nem mindennapi tettét, tovább gyógyította őt.
Amikor majd Anna és Isten közös írásait olvassátok, választ kaptok erre a kérdésre, és megértitek hogyan, miért romlott el a földi élet? Miért lett Pokol ott, ahol jólétnek, örömnek, boldogságnak kellett volna lennie, de helyette a Pokol Tornáca nyílt meg a teremtmények számára.
A mostani idők meghozták Isten számára azt a fontos tanulságot, ha megfeledkezik egyetlen törvényéről és saját felelősségéről, a pusztulását készíti elő és nem kevesebbet.
Aki tehát nem tud, vagy nem akar a Szeretet Törvénye szerint élni, azok kirekesztik magukat Isten világából, ahogyan mindazok, akik nap-mint nap támadják Annát asztrál síkon, mert azt hiszik nekik egy szeretet nélküli Istent kell szolgálniuk, aki pedig már nem létezik a Mindenségben. Mert Isten számára eljött a tudás, annak a tudása, hogy aki a fa ágára ül, és a törzs felöli oldalon fűrészeli azt, nem a Földre, hanem a semmibe hullik vissza.
Bizony mondom nektek, az ember azért lett legfontosabb lénye Istennek, mert benne Isten megtanulta a számára legfontosabbat, ha elveti saját egyetlen törvényét, a megsemmisülés felé veszi az irányt. S hogy erre nem magától jött rá, hanem asszonya segítette hozzá ehhez a bölcsességhez, nem Isten érdemeit növeli, hanem azét a földi asszonyét, aki közöttetek élve - nem csak hétköznapi életeket - mindig a Szeretet Törvényét próbálta elhinteni ott, ahol Isten a Pokol Tornácát teremtette meg nagy oktalanságában.
Ámen
2010. 12. 12. (hajnal)