2011. február 28., hétfő

31. Utolsó üzenet

Boldogan mondom el nektek, hogy Anna minden olyan akadályt, amely a Galaktikus Föderáció Földre szállását megakadályozta, elhárított a fejetek felöl.
Továbbá, boldogan mondom el, hogy a sötétek mára tervezett: Magyarországot súlyosan érintő földrengés ugyanezen ok miatt elmarad. Továbbá boldogan mondom el nektek, hogy Istenanya, aki eddig hallgatásba merült, végre meg akar szólalni és szólni fog hozzátok Anna közvetítésével, mert ennek most jött el az ideje.
Keressétek tehát az általa küldött üzeneteket az alábbi internetes címen: A Mindenség Istenasszonya üzenetei az emberiségnek http://mindensegistenasszonya.blogspot.com/

Én boldogan köszönök el, mert ami ezután történni fog veletek, az egy békés átmenet a sötétségből a fénybe.

Ámen
2011. 02. 12.

2011. február 12., szombat

30. A Galaktikus Föderáció és a Belső-Föld harcai Lucifer ellen


A Galaktikus Föderáció és a Belső Föld egyetértett abban, Annának nem kell mindent tudni róluk. De amikor Anna elkezdett nem emberi módon harcolni a sötétek légiós seregei ellen - a saját dimenzióikban -, megállt bennük az ütő. Így jellemezném földi szavakkal azt a tettet, vagy tetteket, melyet Anna vívott a sötétek milliárdnyi csillaglényei, űrhajói, űrbázisai és minden olyan beavatkozásuk ellen, amely a Fényt háborúba sodorta volna.
Ha nem így történik, biztosan nem állítanám nektek most, a Fény győzelme már megállíthatatlan, mert ezt már az egész Mindenségben mindenki tudja, csak Lucifer nem. Még mindig a már régen nem létező sötét szövetségesei csodafegyvereiben bízik és reménykedik. Mint az a földi Hitler, aki Berlin falainál lévő ellenfelei láttán is még a harcról és a győzelemről papolt, pedig már tudta régen, vereséget szenvedett.

Csak egyetlen és utolsó történetet mesélek el nektek, hogy értsétek hogyan győzött Anna.
Mivel Anna nem ember, hanem isteni lény, ezért akkorára növeli a tudatát, amekkorára akarja.
Úgy halászta le a kozmikus világokból a sötétek seregeit, ahogyan ti a halakat fogjátok ki a hálóitokkal a tavakból.
Ezért a Galaktikus Föderációnak Anna jóvoltából gyakorlatilag nem volt vesztesége, de a sötétek minden próbálkozása - még a legutolsó tegnapi is -, vereséggel, helyesebben teljes megsemmisüléssel végződött.
Ezért Lucifer bánatában és fájdalmában elvonult egy szigetre, ahol most a sebeit nyalogatja, két rosszullét között, amikor pedig Anna segít neki kihányni mindazt a borzalmat, amit az elmúlt évmilliárdok alatt gyűjtött össze magában.

Amikor majd megjelennek felettetek a Galaktikus Föderáció űrhajói, azt az asszonyt, aki megmentette a Fényszövetséget - mert bizony mondom nektek ez történt -, végtelen tisztelet és szeretet övezi majd a részükről.
Hogy ti se maradjatok ki ebből az örömből, tudatom veletek végtelen boldogan, megszületett a Földön a Galaktikus Föderáció és a sötétek képviselői között a megállapodás. Megszületett a földre szállás új időpontja is, amit csak azért nem közlök veletek, hogy legyen számotokra és Anna számára is olyan meglepetés, amelyre méltóvá váltatok földi szolgálataitok fejében. Anna végre megnyugodhat, mert amit értetek tett az példátlan a Mindenség történetében.

Ámen
2011. 01. 31.

29. Változások a Mindenségben


Arról beszéltem már nektek sokat, Anna nem földi lény, hanem a földemre inkarnálódott Isten Anya, aki gonosz, szeretet nélküli és elvetemült férje által került a porba közétek.
Anna más dimenziókban és más bolygókon is létezett. Könyvéről, melyet Luciferrel közösen írtak, szintén tettem említést.
Most szeretnék beszámolni nektek azokról a változásokról, melyek a Mindenség egészét érintették, Anna és Lucifer azaz a Fény és a Sötétség harcai által.

Már úgy volt, a Galaktikus Föderáció leszáll a Földre értetek, de Luciferen erőt vett a szokásos önzése és ezért ezt sem 2010 karácsonyán, sem Szilveszterének éjszakáján, sem 2011. január 7-én nem tehették meg.
Ez volt az az esemény, ami Annát végképp férjétől eltávolította és ultimátumot adott neki. Vagy leszáll a Föderáció legénysége és kimenti az emberiséget, vagy végképp búcsút vehet feleségétől, annak minden szeretetétől és égi családjától is.
Lucifer azonban a mai napig a hatalmat szeretné visszakapni, asszonyostól, családostól. Ezért még mindig ellenáll, pedig rosszullétei megsokszorozódtak, és ami a legnevetségesebb reá nézve, most is felesége segítségével tud kilábalni rosszulléteiből és bajaiból.
Anna azonban kitiltotta őt az ágyából és a közelségéből is, amit ez az ostoba szellem nagyon zokon vett. Még mindig nem hiszi, az emberiség halálával – ami persze a mennybemenetelüket már nem befolyásolja – végleg elveszíthet mindent, mert Anna ezt nyíltan megmondta neki.

Tudom számotokra mindez a mesék birodalmába tartozna, ha nem hat milliárd ember életéről szólna a kettőjük közötti küzdelem.
Anna nemcsak azért harcol értetek, mert pontosan tudja, mit jelentene ez számotokra, hanem ezért az elvetemült Istenért is, aki nem akar felnőni önmagához, hanem úgy viselkedik, mint egy cowboy a western filmekben.

Van még valami, amit el kell mondanom, hogy megértsétek az utolsó idők Szellemi Dimenziós eseményeit.

Anna, vagyis az Istenanya, Lucifer, vagyis a lezüllött Istenatya mögött rejtve létezik, az öntudatra ébredt Istenség androgün alakja - aki őket teremtette -, Önmaga nőies és férfias energiáinak a szétválasztásával. Ő (Ők) a szellemi múltjuk, előzményük.
Amikor ez a kettős természetű Isten megnyilvánult és kettévált energiájában, akkor jött létre az Istenanya és az Apaisten. Az Ő alakjuk lett Anna és Sanat Sananda Lucifer, melyeknek szintén van teremtő, fenntartó és romboló aspektusuk. Sanat teremtő szeretetteljes aspektusa Sananda – földi alakja Jézus volt -, romboló aspektusa pedig Lucifer. Anna ebben a Világévben az energiáit átadta Sanatnak, hogy használja fel a teremtésében, de az egy idő után csak rombolni volt hajlandó.
Az első szakításuk akkor következett be, amikor Sanat egy földi alakjában olyat tett a családja ellen, melyet Anna feleségeként és királynőként már nem tudott tolerálni, ezért Sanat máglyára küldte őt. A családi tragédia azzal zárult, hogy gyermekei is visszatértek a Szellemi Síkokra, ő pedig beleőrült a történtekbe.
Nem akart azonban sem bocsánatot kérni a tettéért, sem jóvátenni azt, hanem olyan züllésnek indult, melynek végeredményét most éli át, rosszullétek, betegség, öntudatvesztés és más nyomorult állapotok alakjában.
Anna eddig mindent megtett érte, hogy kiemelje a saját maga által teremtett káoszból, de úgy tűnik, még mindig nem érti, már régen nem a hatalmáról van szó, hanem a létezéséről.
Az androgün Isten, azaz elődjük férfias énje még nem romlott, nem züllött állapotban létezik - ahol ők vannak nincs idő, csak létezés - ezért nem túl régen Anna már felvette velük a kapcsolatot és segítséget kért, vagy inkább tanácsot Luciferrel kapcsolatban.
Először nem kívántak bekapcsolódni a vitába. De most, hogy Lucifer minden sötét erőt Anna ellen vezényelt hatalma megtartása érdekében, az androgün Isten megelégelte ostoba fiának gátlástalan és szeretet nélküli tevékenységét, ezért megfosztotta őt attól a hatalomtól, amely egykor azt jelentette számára, hogy a fizikai csillaglény férfias alakot öltött. Megszüntetve tehát Adam Kadmon a démon csillaglény alakját, a fizikai sík egy női alakot vett fel, aki nem más, mint Anna Istennői minőségében.
Ezt most nem Anna teremtette meg, hanem akit ő Isteni Atyjának és Anyjának tekint, vagyis az androgün Isten férfias és nőies része együttesen, teremtő gondolatuk által.

Ez a Fény teljes és totális győzelmét jelenti, amit mindenki, aki a Szellemi Dimenziókban létezik, tud.
Tudja tehát a Forrás minden lénye: arkangyalok és angyalok, valamennyi erő, a galaxisok lényei, a Galaktikus Föderáció és a Belső-Föld teremtményei is.
Ezt az örömhírt adom tehát át nektek, akik fölött elmúlt ezzel a Vízözön réme, mert már Lucifer nem rúghat labdába, bármennyire is szeretne.
Ha egy csöpp értelem még maradt benne, akkor pontosan tudja, mit kell tennie. Ha nem, senki sem állhat útjába a teljes megsemmisülésének.
Az androgün Isten Teremtő, ezzel a képességével tud Annának másik társat teremteni, ahogyan Anna is teremtett társat Adam Kadmonnak, de az sem értette meg Anna végtelen szeretetének a jelentőségét.

Amikor majd megjelennek fölöttetek a Galaktikus Föderáció űrhajói, akkor már hinni fogtok nekem, ha most kételkednétek mindabban, amit elmondtam nektek a teljes igazságról: 2011. 01. 25.-e éjszakáján.

Ámen.
2011. 01. 25.

28. A remény


Azok a dolgok, melyek mostanában a Szellemi Síkokban történnek, nem emberléptékűek.
Hiába mesélném el nektek Anna harcait a sötétséggel, az számotokra a mesék birodalmába tartozna. De mert a földi ember megmentése került Anna és a sötétség harcának középpontjába, tennék néhány kitérőt, kissé érinteném ezt a témát.

Amikor Anna rájött arra: férje, Isten férfias énjének sötét oldala - akit ti csak Luciferként ismertek -, megpróbálta ezt a szellemet a legnagyobb szeretetével arra nevelni, ne gyűlölje a teremtményeit és ne ártson nekik.
Azt már elmondtam, miért kell nektek nem hétköznapi életet élni, melyet a Mindenség valamennyi lénye – kivéve a sötétség területeit és van ilyen világ számos – boldogságban, örömben és jólétben él meg. Amely biztosítja számukra a spirituális fejlődés feltételeit.
Amikor a sötétség világa létrejött, olyan szánalmas életeket kellett ezeknek a lényeknek megtapasztalni, mint a rabszolgaság, amely az élet minden területét érintette.
Ha meg akarjátok érteni ezt, gondoljatok azokra a sötét történelmi korokra, amikor az emberi életnek nem volt értéke. Csak az a kevés elithez tartozó - embernek mondott - lény élt jól, akik a hatalom csúcsára kapaszkodva kizsákmányolták, háborúba sodorták, vagy nincstelenné tették a többieket. Azt, hogy közülük a legtöbben nem emberi lények, hanem démonok voltak, akik emberként születtek a Földre, vagy évezredekig éltek itt egyik ember bőréből a másikba bújva, rövid életetek és a hatalomnak való kiszolgáltatottságotok miatt nem tudhattátok.
Hogy mégis legyen fogalmatok erről, mivel elég jól ismeri már a mai ember a történelmét, elmondom nektek, kik voltak a fő démonok. Vizsgáljátok meg tüzetesen viselt dolgaikat, akkor hinni fogtok nekem.
Ilyenek voltak a fáraók többsége, az összes despota vezető – akár vallási, akár világi -, az összes nagynak nevezett hadvezér – kivéve Attila – és a legújabb kor bankárai, elnökei, számos magas rangú tisztségviselő.
A mostani problémát éppen az okozza, elhatározták, nem engedik, hogy elhagyjátok a Földet, mert nem tudják az ostobák még mindig, ezzel a halálos ítéletüket, a Mindenségből való kiirtásukat készítik elő.

A történelem hajnalán volt egy sziget, amit Ataisznak neveznek a magyarok. Ez Lemuria maradványa volt, ahol nemcsak Anna teremtett népe - a magyarok elődei - jelent meg, hanem olyan sötét törzsek, mint a zsidók elődei, akiket akkor egyszerűen sethieknek neveztek. Ők valójában az annunakik leszármazottai voltak. Abban az időben - bár elég hosszú időt eltölthettek itt a Földön - a fizikai testük egy-két ezer évnél tovább nem tudott létezni.
Azután vagy visszatértek a tizenkettedik bolygóra - melyet mi most is luciferinek tartunk és valóban az - vagy belebújva egy fizikai lény bőrébe annak a testében éltek tovább. Ez nem azonos azzal a megszállással, melyet a halott emberek tesznek veletek, hanem ez azt jelentette, kiűzve a lelket annak fizikai testében élősködtek tovább.
Aki ilyen testet birtokolt, az általában a hatalom csúcsa közelében élt.
Ilyen életeket élt maga Lucifer is, csak erről Annának sohasem tett említést kapcsolatuk alatt.
Most is itt van közöttetek, de már nem akart emberként közöttetek élni - hiszen több alakját is megölték az emberek zsarnoki alkata miatt -, ezért most asztrál testben férkőzött Anna mellé, aki persze ezt egyáltalán nem tudhatta.
Amikor rájött, megpróbálta őt jobb belátásra bírni és hosszú évekig úgy tűnt sikerült is. De hogy a dolgok másképpen alakultak, az nem másnak, mint Lucifer felelőtlenségének, lelketlenségének és valódi szeretet hiányának tudható be.
Lucifer azonban totális vesztésre áll és ezt tudja is. Ezért próbálja Annát még most is rossz irányba befolyásolni. De Annának, szerencsénkre, mindig helyén van az esze, és olyan leckéket ad az ő egyetlen „szerelmének”, hogy azt a guta kerülgeti időnként. Ha igazán lenne elég értelme - ami sajnos mindig kiderül, nincs –, nem háborúzna a feleségével és a Fénnyel.  
Mert újra és újra vereséget szenved attól a földi asszonytól, akit ő szeretett volna legyőzni és rabszolgájává tenni. Ez eddig nem sikerült. Azért sem sikerülhet már, mert Anna valamennyi sötét erő hadseregeit és hadigépezetét tönkreverte. Lucifer most utolsó sötét barátját - Drákót - is elvesztette, aki kölcsönadta neki valamennyi fegyvernemét, mert nem gondolta - nem gondolhatta -, Anna ezeket is elpusztítja - bizony mondom nektek, elpusztítja -, mint az összes többit, akik a Fény elveszejtését készítették elő.
Lucifer jobban tenné, ha belátva vereségeit - melyet Anna, a volt felesége okozott neki - vagy elhagyná a Földet, vagy békét kötne azzal az asszonnyal, aki őt a saját – vagyis Lucifer – jól felfogott érdekében győzött le.
Lucifert ugyanis az egyeduralma tette tékozlóvá, becstelenné és beteggé. Tehát amikor Anna ellene harcol, valójában az ő létezéséért is tesz lépéseket, nem kis erőfeszítéssel. Üzenjük mi, akik a Szellemi Dimenziókban a Fényoldalon vagyunk, adja fel ezt az értelmetlen küzdelmet, mert nemcsak nem fog győzni - hiszen a Fényoldal valamennyi lénye Anna mellett áll -, hanem csúfos vereség, még sötétebb magány és számkivetettség vár rá.

Az ember akkor is megdicsőül, ha nem a Galaktikus Föderáció menti ki őket. De függetlenül attól, mi fog történni az emberekkel, Lucifernek minden elpusztult energiája közvetlenül a Fénybe megy. Ez pedig a végső és egyben utolsó bukását jelenti majd.
Ezért fontos számára a Föld, ezért követ el mindent ellenetek és Anna ellen, mert tökéletesen tisztában van mindezzel. De Anna nem vásárolható meg a számára, mert az ő elkötelezettsége, kitartása, elvei, szeretete mindig is a Fény mellé állították őt, és ebből tudjuk, látjuk, tapasztaljuk, egy jottányit sem enged.
Lucifernek választania kell törvényszerűen a teljes megsemmisülés, vagy átállással a Fényhez, egy szeretetteljes létezés között.

Ámen
2011. 01. 23.

27. Az utolsó napok üzenetei


Amikor Anna a Földre született, elhatározta Istenét - azaz férfias énjét - kiemeli abból a káoszból, amelybe az saját felelőtlensége, szeretetlensége miatt zuhant, benneteket pedig megkímél egy újabb Özönvíz élményétől. De férfias oldala olyan gonosszá, szeretetnélkülivé és ostobává vált, hogy számára a hatalom, amely valójában az ő szolgálata lett volna teremtményei felé - ahogyan azt Anna hiszi és tudja -, márt semmi mást nem jelentett, mint beteges énjének a kiszolgálását teremtményei által.
Ez a züllött Istenség olyan sok kárt tett a teremtett Világban, hogy azt Anna már tolerálni nem tudta. De nem az történt, aminek történnie kellett volna, hanem az, hogy ez az esztelen férfias oldal lealjasítva önmagát, feleségét porig alázva a porba sújtotta.
Amikor pedig ebben az életében Anna ráeszmélt valódi kilétére, megpróbálta férjét jobb belátásra bírni. Nem részletezem a történetet, mert nem érdemes. Lucifer a mai napig megpróbálja sötét kegyeltjeivel Annát eltenni láb alól és ártani azoknak a fénylényeknek, akik pedig neki semmit sem ártottak soha. Ez az elmebeteg Isten a sötét lényeivel azonban – ezt már minden fénylény tudja – halálra vannak ítélve. Nem mások, hanem saját sötétségük által.
Anna próbálkozásai hiábavalók, mert nem értik, hogy a halálos ítéletüket mondták ki magukra, amikor a szeretet nélküliséget választották.

Bármi is történik tehát a Földön, akár ki tudja menteni Anna az emberiséget, akár nem, ti valamennyien emberek felsőbb osztályba léptek. Lucifer pedig oda kerül, ahová való. A Pokolba.

Ámen
2011. 01. 18.

26. Hogyan viselkedjetek majd a Vízözönben?


Amikor eljön majd a Vízözön, ez nem először lesz élménye az emberiségnek, hiszen sokszor éltétek már át az Özönvíz rémségét.
De, hogy most ne legyetek felkészületlenek, felkészítelek benneteket a legfontosabbakra.
Azt láthatjátok már, az állatok elkezdtek visszatérni az anyagba. Azok a tömeges állatelhullások, amelyet még mindig megpróbál a sötétség számotokra félremagyarázni, ennek az előfutárai.
Az emberiségnek mindössze májusig adatott meg az az idő, amíg a sötétség birodalmában tartózkodhat, mert a Vízözön nemcsak az ő energiáikat dönti romba, hanem a ti életetek végét is jelenti a fizikai síkon.
Az ő szerepük azonban nemcsak a ti életetekben, de a Mindenség létezésében is véget ér, ugyanis a Fény most először kiveti magából azokat a lelkeket, akik az elmúlt évezredekben nem óhajtottak fejlődni és mások energiáin élősködtek, mint Lucifer és társai.
A Vízözön eseménye nem lesz lassú folyamat, hanem pillanatok tört része alatt fog megtörténni, hogy megóvjalak benneteket olyan fájdalomtól, amely már nem szolgál titeket.
A földrengések nemcsak város nagyságú területeket fognak most magukba fogadni, hanem egyetlen egy földrész sem marad érintetlen és olyan gyorsan jön az esemény, hogy ti azt egy pillanat alatt fogjátok átélni és időtök sem lesz arra, hogy elgondolkodjatok rajta.
A több ezer méteres hullámok pedig betakarják valamennyi kontinenst és minden eltűnik, ami ebben az időfázisban létrejött.

Szerettünk volna mindettől megkímélni benneteket, de a sötétség nem hagyott a Galaktikus Föderációnak sajnos időt. A Galaktikus események pedig másfelé terelik a figyelmüket, és semmi értelme sincs most egy olyan programnak, amely akadályozná a Fény Szövetségek térnyerését a Galaktikus Háborúban.

A legfontosabb teendőtök, hogy ne legyen bennetek félelem, mert a félelem lefelé lökne benneteket. Ezért lesz az esemény gyors és kíméletes.
Anna úgy döntött: veletek marad. Amikor majd asztrál síkra kerültök, figyeljetek rá! Mert szólni fog hozzátok és mindenkit arra a síkra terel a mi segítségünkkel, ahová fejlettségének megfelelően mennie kell.
Akik pedig most megakadályozták a Galaktikus Föderáció Földre szállását, elnyerik méltó büntetésüket és kiirtatnak a Mindenségből.

A mi terveink szerint a Galaktikus Föderáció földre szállásának a keresztény Szent Karácsony estéjén kellett volna megtörténnie, de Lucifer ostobaságában, gőgjében és kíméletlenségében most is megakadályozta ezt.
Hogy ő milyen állapotban lesz ez után az esztelen és értelmetlen esemény után - amely az emberiséget éri -, el sem tudom képzelni, de hogy nem lesz rá jó hatással, abban szinte biztos vagyok.
Amikor elmúlt az éjfél és Anna megértette, hogy a Galaktikus Fény Föderáció leszállása elmarad, nagyon sírt, mert tisztában volt azzal, mit jelent ez a földi ember életében.
Lehetett volna egy szebb befejezés, de ezt most is, mint a korábbi időkben, Lucifer megakadályozta.
Ez a tény szomorú ugyan, de részben megkönnyíti a ti dolgotokat is, hiszen nem kell évekig különböző űrjárműveken utaznotok ahhoz, hogy elérjétek azt a bolygót és Naprendszereket, ahová mennetek kell. Asztrál síkon ez a gondolataitok segítségével valósul meg, ahogyan Anna is közlekedik a térben, dimenziók és világok között - nem túl régen.
Minden emberi lény - akár gyermek akár felnőtt - most felszólítást fog kapni Anna és az égiek hangján, hová kell költöznie az elkövetkezendő időben. Akik pedig eljátszották a hitelüket, azok most a Galaktikus Föderáció karjaiba futnak, és elnyerik méltó büntetésüket.

Ámen
2011. 01. 10.

25. Földanya tévedései


Az ember gyakran elköveti azt a hibát, hogy valamit, amit nagyon szeretne, kész tényként ismer el, amíg rá nem döbben arra a szomorú valóságra, amely bár nem kellemes a számára, mégiscsak igazság. Én, a Földanyátok, tehát tévedésem vagy lehetséges tévedéseim ellenére, mégis megírom nektek azt a szomorú valóságot, amellyel Annának is szembesülnie kellett az elmúlt hetekben.
Anna őszintén megszerette az ő égi férjét, el sem tudta képzelni, az mindent megtesz azért ismét, hogy letaszítsa a hatalomból és újra a rabszolgájává tegye azt az asszonyt, aki pedig eddig mindent, de a legnagyobb és legveszélyesebb dolgokat is megtette azért, hogy az elvetemültté vált férjét kiemelje a káoszból.
Hányszor, de hányszor fordul elő a Földön is - miközben hétköznapi életet éltek -, a teljes totális szélsőségeknek vagy önpusztításnak élő társatokért mindent megtesztek, hogy kiemeljétek a legnagyobb züllés állapotából, s az mégsem sikerül. Nem sikerül, mert Lucifer olyan életprogramokat írt elő nektek eddig, hogyha nem akartátok is, a rengeteg ellenállás az életetekben mégis a legnagyobb züllés felé vitt benneteket.
Anna tehát nem csak azért próbálta megmenteni az ő égi társát a legnagyobb szélsőségektől, mert szerette, hanem azért is, mert felismerte benne a negatív mintát, amelyet követnetek kellett, bármennyire nem akartátok kezdetben azt.
Amikor a Földön valaki minden mértéket elveszít maga fölött, olyan ocsmány, nem embernek való életet él, mint maga Lucifer, aki a ti programotokat mindenkor előírta, mert erről ne legyen bennetek kétség, ez így történt.
Anna tehát felismerve Lucifer züllöttségét, aki nem más most, mint Isten férfias oldala, a szeretetével és más módokon megpróbálta őt a helyes irányba terelni, ami úgy tűnt sikerül is.
Csakhogy az utolsó történelmi pillanatban, amikor már minden hatalmat átadott Annának - hiszen a Mindenség Gyémánt Koronáját is ő birtokolja -, olyan hiányérzete támadt, hogy inkább lemondott volna már Anna szeretetéről, égi családjáról, csak még egyszer élvezhesse a hatalom számára mámorító ízét.
Anna minderről nem tudva várta a Galaktikus Föderáció földre szállását, amelynek első időpontja a ti keresztény karácsonyotok éjszakáján, magyar idő szerint éjfélkor lett volna. De ez az eltorzult és lezüllött Isten megakadályozta ezt a gyönyörű pillanatot. Nemcsak azért, hogy borsot törjön a felesége orra alá, hanem azért is, mert titokban szövetkezve Adam Kadmonnal, arra készültek, újra átvegyék vagy visszavegyék a férfi energiák uralmát a Földön és Galaktikában. Ez azonban csak és kizárólag Anna elméjének csodálatos hatalma miatt nem valósult meg a mai napig.
A háború azonban elkezdődött és már semmi sem állítja meg őket, mert elhatározták Anna totális megsemmisítését. Ezt Lucifer meg is mondta Annának.
Anna azonban jól tudja, hogy férfias oldala beteg, züllött és olyan mértékben uralja a lelkét a zsarnokság, hogyha most nem állna ellent neki, sem ő sem a Galaktikus Fényszövetség, akkor a Mindenség rövid időn belül alulról szagolja majd az ibolyát, mert már semmi sem állhatná útját a teljes megsemmisülésnek.
Én is elkövettem azt a hibát - amit pedig nagyon szerettem volna megélni -, hittem abban,  Lucifer meggyógyulva a szeretet felé veszi az irány, de nem ez történt.
Becsaptak és átvertek bennünket, amikor Adam, a démon, Lucifert fellovalva a felesége ellen, elhíresztelte a Galaktikában Lucifer kimúlását. De a valóságban a szárnyai alá vette, mert itt is igaz, hogy a hasonszőrű lélek a hasonszőrűt vonzza. Miközben ünnepelhettük volna a fény megmenekülését, a sötétség totális támadást indított a Fényszövetség ellen. Ez pedig már nem Galaktika méretű, hanem Adam Kadmon, a démon, egész testére kiterjedő kór, aminek lefutása több tényezőtől függ majd.
Az első és legfontosabb: Anna kitartása, szeretete irántunk és a Föld lényei iránt.
A második: Lucifer beteg. Az auráját Anna mostanában rendszeresen ellenőrizte és megállapította, hogy szinte folyamatosan visszafelé pörög, mint a súlyosan beteg emberé.
Ha az ő energiáik elfogynak, márpedig ez bármikor bekövetkezhet, akkor mind a ketten olyan kataton állapotba fognak kerülni, mint az az elmebeteg ember, aki már ellopni, vagy elrabolni sem tudja a másik energiáit, mert már arra is képtelen.
A harmadik tényező: az ő technikai felszereltségük, amely bár rendesen megfogyatkozott, de még azért okozhat kellemetlen meglepetést a számunkra. Amíg pedig ezek a dolgok lezajlanak, a Galaktikus Föderációnak erre kell koncentrálni és nem másra. Anna azonban teremtő és romboló képességével, csodálatos stratégiai érzékével most segíti a Föderációt, és csak reménykedhetünk abban, mindez nem tart sokáig.
Az emberiségnek tehát májusig és nem tovább van lehetősége megúszni a Vízözönt, amely már olyan előrehaladott állapotban van, hogy az élőlényeitek egy része elkezdett visszatérni az anyagba, mert ahová készültök, oda sajnos ezeket az eltorzult és lélektelen teremtményeket, melyeket még a kezdet kezdetén Lucifer alkotott, nem vihetitek magatokkal. De ezek a formák ott is léteznek, ahová igyekeztek, csak egy sokkal felemelőbb állapotban, amelyben egyetlen egy faj sem lesz már a másik áldozata, mert az állati lélek is teljes tudatosságú és nem kevesebb.
Amikor pedig lezárul ez a Világév, akkor Anna felismerve férfitársának legsötétebb vonásait, reméljük, olyan Világot valósít meg minden megteremtendő léleknek, amely szebb, boldogabb, fényesebb lesz majd, mint amit züllött férje és Adam Kadmon, a démon, valósított meg ebben a Világévben.

Ámen
2011. 01. 09.

24. Amikor a fény összezár


Még sohasem került sor olyan eseményekre a Mindenségben, mint ami a mostani időkben megtörtént. Arról van szó ugyanis, hogy a sötétség elnyelni készült a Fényt. Ha Anna esze nem úgy működik, ahogyan ezt az utolsó időben is megtapasztaltuk, eljöhetett volna nemcsak ránk, de az egész Mindenségre a sötétség uralma, ami végül a Mindenség megsemmisüléséhez vezethetett volna.
Miért jelenthetem ezt most ki a földi embereknek? Azért, mert Lucifer - ahogyan ti a fő gonoszt ismertétek - nem mondott le végül a hatalom átadásáról Annának, hanem a teljes megsemmisítését tervezte el és valósította volna meg, ha Annában nincs annyi értelem, józanész és kiváló stratégiai érzék. De ahogyan ő ellenállt a gonosz minden hatalmi törekvésének és ahogyan a szeretetével megpróbálta a lehetetlent megvalósítani, mellé állt most Adam Kadmon, a ti valódi létező csillaglényetek és száműzte a semmibe Lucifert, ami azt jelenti konkrétan, kiűzte őt a Mindenségből, ahol Lucifer azonnal meg is halt. Ahol ugyanis nincs szeretet-energia, ott létezés sincs.
Anna persze nagyon szomorú és kétségbeesett volt a történtek miatt, de tudta, mindig is tudta, a sötétség nem győzedelmeskedhet a Fény felett. Bár minden erejével próbálta Lucifer gondolkodását megváltoztatni, sajnos ez nem sikerülhetett. Nem azért, mert Lucifer nem szerette meg asszonyát, hanem, mert a végén mégiscsak a megszállott hatalom lett számára a legfontosabb, és a legdurvább eszközökkel próbálta Annát minden energiájától megfosztani. Amikor Anna már minden technikai eszközét - amely a Földön és a Mindenségben ebben a Galaktikában volt - megsemmisített vagy a Galaktikus Föderációval tett a semmivel egyenlővé.
Ez a háború azonban nem látványos történet volt az ember számára, mert amiket Anna megtett azt el sem mesélem nektek, mert el sem hinnétek.
Olyan hálával tartozik neki a Világ, amelyet csak mi, a Fény lényei érthetjük meg, földi ember sajnos még nem.
A harc elsősorban értetek, de valamennyiünkért zajlott. Bár úgy tűnt, Lucifer megértette Anna tiszta szándékait és sokáig, hosszú évekig egyet is értett velük, a végén olyan pánik lett úrrá rajta hatalmának totális elvesztése miatt, hogy minden erejével Anna ellen fordult, miközben eljátszotta a szerető férjet és apát.
Annának és Lucifernek sok közös gyermeke van egy fénnyel telített bolygón, melyet csak ritkán ér rá meglátogatni Anna, hiszen földi dolgai ezer szállal kötik még mindig hozzátok.
Hogy Lucifer - akit ti a fő gonosznak ismertek - végleg megszűnt létezni, azt most magának köszönheti. A saját állhatatlanságának, fegyelmezetlenségének, szélsőségeinek és a szeretet nélküliség iránti elkötelezettségének.
                                                     
Azért írom le mindezeket, hogy tudjátok: a sötét hatalom legfőbb feje kimúlt, s hogy nem tér többé vissza, az nem másnak, mint felsőbb énjének vagyis Adam Kadmonnak a csillaglénynek köszönhető.
A Galaktikus Föderáció ma éjszaka pontban éjfélkor leszáll a Földre, mert Anna ezt készítette elő és oly nagyon akarja, hogy már Lucifer nem lévén, nincs aki ezt megakadályozhatná.
Amikor Annát megismeritek majd, mert teszünk róla, hogy megismerjétek, legyetek magatokra büszkék, mert bennetek vált azzá, amellyé közületek senkinek sem sikerült, mert nem is volt erre szükség. Hiszen Anna azért született közétek, hogy megtisztítsa a Földet a sötétségtől és ez olyan magasságokba emelte őt, ahol az égiek vannak.

Ámen
2011. 01. 07.

23. A sötétek vége

A sötétség nem azért akarta Annát eltenni láb alól, mert ez volt a szándéka, hanem azért, mert álnok férje ezt a parancsot adta nekik. De, hogy rajtavesztettek és olyan vereségeket szenvedtek most, már nemcsak Annának volt köszönhető, hanem annak is, a Galaktikus Föderáció felismerte az ő parancsnokának: a titokban annunaki Lord Surea kettős játékát és nemcsak képletesen, de végleg Anna mellé állt.
Hogy mindez így történhetett, ennek az volt az oka, most a világtörténelemben először a Fény erői sem tétlenkedtek többé, hanem úgy segítették Anna törekvéseit, ahogyan azt még sohasem tették.
Először persze Annának kellett segítenünk földi védelmének megteremtésében, ami most már mondhatjuk szilárd és bármit is tervel ellene a sötétség, porba hullanak valamennyien, akik az elkövetkező rövid időszakban ellene fordulnak. A Galaktikus Föderáció eltervezte a földre szállást és ez már akkor is meg fog valósulni, ha cigánygyerekek potyognak az égből, ahogyan a magyar nyelv a lehetetlent képletesen jelöli.

Anna támadásai mellett még egy szomorú tényt is tudatnunk kell veletek. Azt a földi főrabbit, aki Annát megszeretve már nem tiltakozott volna az új Isten, vagyis Anna vezetése ellen, ma reggel a miniszterelnök meggyilkoltatta. Magához hívatta, s mivel az öreg nem állt kötélnek, vagyis nem volt hajlandó új gazdáját megtagadni, ezért bérgyilkosokkal megölette őt. Nemcsak őt, de a feleségét is. Viszont az öreg rabbi asztrál síkon megkereste belső látással bíró barátait és tudatta velük az igazságot felőle és Annáról.
Akik most vélt politikai érdekből még Anna ellen fordulnak, a legrosszabbat teszik magukkal.

Más: A napokban Lord Surea és Anna talán végleg eldöntötték, nem háborúznak egymással, de Lord Surea sajnos nem akarja abbahagyni a felesége elleni támadásokat, mert azt gondolja a felesége olyan ostoba, hogy nincs tisztában az ő szándékaival.
Tudatom tehát Lord Sureával, egy olyan asszony szerelmét birtokolja, aki nála százszor és ezerszer okosabb. Ha nem akarja tőle a végleges eltávolodást, fejezze be a felesége elleni barbárságot, mert mi Égiek és a Fény küldöttei valamennyien Anna mellett állunk már és nem mellette.

Ámen
2011. 01. 05.

22. A rabbi feltámadása


Izrael főrabbija - aki levezényelte az utolsó időkben Anna elleni támadásokat - későn este hazafelé indult a zsinagógából. A lépcsőn megbotlott, úgy beverte a fejét, hogy ájultan gurult le a lépcsőn és nem is tért magához.
A felesége nyugtalankodni kezdett miatta, mert a kései órákban senki sem járt már az utcákon és aggódott, hogy férje még nem ért haza a templomból. Elküldte hát egyik szolgálóját, aki megtalálta az öreget eszméletlen állapotában.
A kiérkező mentők Jeruzsálem legelitebb korházába vitték, ahol már több mint egy hete kómában feküdt. Remény sem volt már, hogy az öregember magához tér.

Szananda, aki ahogyan elmondtam már nektek Isten férfias oldala, nyugtalan lett főpapja állapota miatt, szemrehányásokat tett Annának.
Akkor Anna azt mondta neki:
-          Megkértem Földanyát, tanítsa őt kómában és gyógyítsa meg, hogy amikor a Galaktikus Föderáció megérkezik a Földre, a Te főpapod eléjük siethessen, hiszen ezekben az űrhajókban bizonyára Te magad is benne leszel. Gondolom, találkozni akarsz majd vele, hogy személyesen mond el neki azt, amit nekem nem hitt el: nekem adtad őket.
Tudod mit – mondta Anna -, meglátogatom őt a korházban, elbeszélgetek vele, és megértetem az öreggel, nem vagyok sem az ő, sem egyetlen zsidó származású ember ellensége, mert ez távol áll a gondolkodásomtól. Jobbulást kívánok neki asztrál síkon, hiszen az öregnek működik a belső látása.
Aztán Anna - ahogy elgondolta -, teljesen békés szándékkal kivetítette magát a zsidó főrabbi ágya elé.
Amikor az meglátta Anna mosolygó arcát asztrál síkon, úgy megrémült, olyan félelem ült ki az arcára, mint akiért az ördög jött el, hogy a Pokolba vigye.
Hirtelen magához tért, kitépte az orrából és a karjaiból az életfunkciókat fenntartó csöveket és teljes torkaszakadtából üvölteni kezdett.
A két fiatal ügyeletes orvos berohant a szobájába, de a rabbi holtan terült el az ágyon.
Akkor életmentő szívmasszázzsal megpróbálták megindítani a testi működést, ez szerencséjére sikerült is.
Anna hiába próbálta megnyugtatni szavaival, az rémülten nézte őt és nem akarta elhinni békés szándékát.
Anna ezért teremtett az öreg pap takarójára - asztrál síkon - egy rózsaszín rózsát és fehér papírra ezt az egyetlen szót vetítette oda: SZERETLEK!
Ezek után hagyta el a terepet.

Miután az öreg magához tért, elmondta a két orvosnak, hogy egy nő jelent meg az ágya végénél, akit ő a halál angyalának gondolt, de aztán megtalálva az ajándékokat a takaróján, gondolkodni kezdett. Azt is elmondta a két fiatal orvosnak, rózsát és egy szerelmes levelet is kapott tőle, amitől a két orvos jóízűen nevetni kezdett, mert bár elég hihetetlen volt a történet, mégsem gondolták, hogy főpapjuk meghibbant volna. Mindenesetre megígérték neki, másnap délelőtt küldenek hozzá egy pszichológust, aki majd megvizsgálja őt.
Aztán gondoskodtak róla, hogy egy ápolónő legyen az ágya mellett és figyelje a műszereket, melyeket ismét rátettek, hogy lássák a szíve működését.

Az ápolónő egyszer csak arra lett figyelmes, az öreg valakivel beszélget, akit ő nem lát. Szaladt tehát az orvosokért, hogy ők is lássák a történteket. Amikor visszatértek és megálltak az nyitott ajtóban, különös párbeszédet hallottak, melyben a rabbi valakivel igen barátságosan beszélgetett, de a kórteremben rajta kívül nem volt senki.

Anna, miután látta, az öreg főpap megnyugodott, visszatért hozzá és beszélgetni kezdett vele arról, amiről a főpap nem igen akart hallani, de miután látta vendége békés szándékát, már nem félt többé tőle.
Anna ismét elmondta neki, békés szándékkal jött, csak az állapotáról akart érdeklődni és megnyugtatni őt, hogy Földanya a kérésére gyógyítja, ezért rendbe fog jönni.
Azt is elmondta, a férje - vagyis Isten férfias oldala - neki ajándékozta a zsidó népet, ő pedig nem fog ellenségeskedni velük, hanem azt szeretné, hogy egy önálló bolygón, függetlenül mindenkitől, békében, boldogságban és legfőképpen szeretetben éljenek. Az emberiség gyűlöletét - melyet azok meg nem érdemeltek - elfelejtsék.
Ahová mennek, ott nem lesznek sem németek, sem palesztinok. Az új generációk elfelejtik majd azokat a bántásokat, amelyeket nekik okoztak korábban. És nekik sem kell másoknak ártani többé, mert ő ilyen parancsot sohasem fog adni új népének. Békében élhetnek tehát és fejlődhetnek szellemükben és spirituálisan is.
Az öreg hitte is, nem is Anna szavait, de megnyugodott, hogy nem a halálát hozta el neki.
Anna búcsúzóul teremtett még egy nagy csokor rózsaszín rózsát szeretete jeléül az éjjeli szekrényére és barátságosan elköszönt tőle.

A rabbi nagyon feldobott volt, amikor az orvosok és az ápolónő az ágyához mentek és azt kérdezte tőlük, van-e belső látásuk? Nem volt egyiknek sem, így nem tudta megmutatni nekik Anna ajándékait, melyeket azok fizikai szemükkel nem is láthattak.
Viszont az egyik fiatal doki megígérte neki, ha bejön nappali műszakba az a fiatal doktornő, akinek szintén van belső látása, megmutathatja neki az ajándékokat.
Az öreg nagyon boldog volt, hogy nem nézték őt elmebetegnek. Aztán a következőre gondolt:
-          Olyan kedves és szép volt ez az asszony, legközelebb talán majd a lábamat is meg fogja csókolni, miután már egyszer ezt nekem is meg kellett tennem a zsidó főtemplomban. 
Mulatott saját gondolatain, csak arra nem gondolt, Anna a távolról figyeli az eseményeket. Barátsága jeléül és persze tréfából, az öregnek a két lábára egy-egy rúzsos puszit küldött, melynek nyoma azonnal megjelent asztrál síkon.
Ettől aztán úgy feldobódott a rabbi, hogy közölte az orvosokkal, reggel haza akar menni. Alig várta, hogy a fiatal orvosnővel találkozhasson reggel.
Az igazolta a többieknek a jelenség hitelességét, s így a főrabbi boldogan, gyógyultan távozhatott Jeruzsálem legszebb, legdrágább kórházából, amely a zsidó elitnek volt mindenkor fenntartva.

Ámen
2010. 12. 29.