Izrael főrabbija - aki levezényelte az utolsó időkben Anna elleni támadásokat - későn este hazafelé indult a zsinagógából. A lépcsőn megbotlott, úgy beverte a fejét, hogy ájultan gurult le a lépcsőn és nem is tért magához.
A felesége nyugtalankodni kezdett miatta, mert a kései órákban senki sem járt már az utcákon és aggódott, hogy férje még nem ért haza a templomból. Elküldte hát egyik szolgálóját, aki megtalálta az öreget eszméletlen állapotában.
A kiérkező mentők Jeruzsálem legelitebb korházába vitték, ahol már több mint egy hete kómában feküdt. Remény sem volt már, hogy az öregember magához tér.
Szananda, aki ahogyan elmondtam már nektek Isten férfias oldala, nyugtalan lett főpapja állapota miatt, szemrehányásokat tett Annának.
Akkor Anna azt mondta neki:
- Megkértem Földanyát, tanítsa őt kómában és gyógyítsa meg, hogy amikor a Galaktikus Föderáció megérkezik a Földre, a Te főpapod eléjük siethessen, hiszen ezekben az űrhajókban bizonyára Te magad is benne leszel. Gondolom, találkozni akarsz majd vele, hogy személyesen mond el neki azt, amit nekem nem hitt el: nekem adtad őket.
Tudod mit – mondta Anna -, meglátogatom őt a korházban, elbeszélgetek vele, és megértetem az öreggel, nem vagyok sem az ő, sem egyetlen zsidó származású ember ellensége, mert ez távol áll a gondolkodásomtól. Jobbulást kívánok neki asztrál síkon, hiszen az öregnek működik a belső látása.
Aztán Anna - ahogy elgondolta -, teljesen békés szándékkal kivetítette magát a zsidó főrabbi ágya elé.
Amikor az meglátta Anna mosolygó arcát asztrál síkon, úgy megrémült, olyan félelem ült ki az arcára, mint akiért az ördög jött el, hogy a Pokolba vigye.
Hirtelen magához tért, kitépte az orrából és a karjaiból az életfunkciókat fenntartó csöveket és teljes torkaszakadtából üvölteni kezdett.
A két fiatal ügyeletes orvos berohant a szobájába, de a rabbi holtan terült el az ágyon.
Akkor életmentő szívmasszázzsal megpróbálták megindítani a testi működést, ez szerencséjére sikerült is.
Anna hiába próbálta megnyugtatni szavaival, az rémülten nézte őt és nem akarta elhinni békés szándékát.
Anna ezért teremtett az öreg pap takarójára - asztrál síkon - egy rózsaszín rózsát és fehér papírra ezt az egyetlen szót vetítette oda: SZERETLEK!
Ezek után hagyta el a terepet.
Miután az öreg magához tért, elmondta a két orvosnak, hogy egy nő jelent meg az ágya végénél, akit ő a halál angyalának gondolt, de aztán megtalálva az ajándékokat a takaróján, gondolkodni kezdett. Azt is elmondta a két fiatal orvosnak, rózsát és egy szerelmes levelet is kapott tőle, amitől a két orvos jóízűen nevetni kezdett, mert bár elég hihetetlen volt a történet, mégsem gondolták, hogy főpapjuk meghibbant volna. Mindenesetre megígérték neki, másnap délelőtt küldenek hozzá egy pszichológust, aki majd megvizsgálja őt.
Aztán gondoskodtak róla, hogy egy ápolónő legyen az ágya mellett és figyelje a műszereket, melyeket ismét rátettek, hogy lássák a szíve működését.
Az ápolónő egyszer csak arra lett figyelmes, az öreg valakivel beszélget, akit ő nem lát. Szaladt tehát az orvosokért, hogy ők is lássák a történteket. Amikor visszatértek és megálltak az nyitott ajtóban, különös párbeszédet hallottak, melyben a rabbi valakivel igen barátságosan beszélgetett, de a kórteremben rajta kívül nem volt senki.
Anna, miután látta, az öreg főpap megnyugodott, visszatért hozzá és beszélgetni kezdett vele arról, amiről a főpap nem igen akart hallani, de miután látta vendége békés szándékát, már nem félt többé tőle.
Anna ismét elmondta neki, békés szándékkal jött, csak az állapotáról akart érdeklődni és megnyugtatni őt, hogy Földanya a kérésére gyógyítja, ezért rendbe fog jönni.
Azt is elmondta, a férje - vagyis Isten férfias oldala - neki ajándékozta a zsidó népet, ő pedig nem fog ellenségeskedni velük, hanem azt szeretné, hogy egy önálló bolygón, függetlenül mindenkitől, békében, boldogságban és legfőképpen szeretetben éljenek. Az emberiség gyűlöletét - melyet azok meg nem érdemeltek - elfelejtsék.
Ahová mennek, ott nem lesznek sem németek, sem palesztinok. Az új generációk elfelejtik majd azokat a bántásokat, amelyeket nekik okoztak korábban. És nekik sem kell másoknak ártani többé, mert ő ilyen parancsot sohasem fog adni új népének. Békében élhetnek tehát és fejlődhetnek szellemükben és spirituálisan is.
Az öreg hitte is, nem is Anna szavait, de megnyugodott, hogy nem a halálát hozta el neki.
Anna búcsúzóul teremtett még egy nagy csokor rózsaszín rózsát szeretete jeléül az éjjeli szekrényére és barátságosan elköszönt tőle.
A rabbi nagyon feldobott volt, amikor az orvosok és az ápolónő az ágyához mentek és azt kérdezte tőlük, van-e belső látásuk? Nem volt egyiknek sem, így nem tudta megmutatni nekik Anna ajándékait, melyeket azok fizikai szemükkel nem is láthattak.
Viszont az egyik fiatal doki megígérte neki, ha bejön nappali műszakba az a fiatal doktornő, akinek szintén van belső látása, megmutathatja neki az ajándékokat.
Az öreg nagyon boldog volt, hogy nem nézték őt elmebetegnek. Aztán a következőre gondolt:
- Olyan kedves és szép volt ez az asszony, legközelebb talán majd a lábamat is meg fogja csókolni, miután már egyszer ezt nekem is meg kellett tennem a zsidó főtemplomban.
Mulatott saját gondolatain, csak arra nem gondolt, Anna a távolról figyeli az eseményeket. Barátsága jeléül és persze tréfából, az öregnek a két lábára egy-egy rúzsos puszit küldött, melynek nyoma azonnal megjelent asztrál síkon.
Ettől aztán úgy feldobódott a rabbi, hogy közölte az orvosokkal, reggel haza akar menni. Alig várta, hogy a fiatal orvosnővel találkozhasson reggel.
Az igazolta a többieknek a jelenség hitelességét, s így a főrabbi boldogan, gyógyultan távozhatott Jeruzsálem legszebb, legdrágább kórházából, amely a zsidó elitnek volt mindenkor fenntartva.
Ámen
2010. 12. 29.