Az ember gyakran elköveti azt a hibát, hogy valamit, amit nagyon szeretne, kész tényként ismer el, amíg rá nem döbben arra a szomorú valóságra, amely bár nem kellemes a számára, mégiscsak igazság. Én, a Földanyátok, tehát tévedésem vagy lehetséges tévedéseim ellenére, mégis megírom nektek azt a szomorú valóságot, amellyel Annának is szembesülnie kellett az elmúlt hetekben.
Anna őszintén megszerette az ő égi férjét, el sem tudta képzelni, az mindent megtesz azért ismét, hogy letaszítsa a hatalomból és újra a rabszolgájává tegye azt az asszonyt, aki pedig eddig mindent, de a legnagyobb és legveszélyesebb dolgokat is megtette azért, hogy az elvetemültté vált férjét kiemelje a káoszból.
Hányszor, de hányszor fordul elő a Földön is - miközben hétköznapi életet éltek -, a teljes totális szélsőségeknek vagy önpusztításnak élő társatokért mindent megtesztek, hogy kiemeljétek a legnagyobb züllés állapotából, s az mégsem sikerül. Nem sikerül, mert Lucifer olyan életprogramokat írt elő nektek eddig, hogyha nem akartátok is, a rengeteg ellenállás az életetekben mégis a legnagyobb züllés felé vitt benneteket.
Anna tehát nem csak azért próbálta megmenteni az ő égi társát a legnagyobb szélsőségektől, mert szerette, hanem azért is, mert felismerte benne a negatív mintát, amelyet követnetek kellett, bármennyire nem akartátok kezdetben azt.
Amikor a Földön valaki minden mértéket elveszít maga fölött, olyan ocsmány, nem embernek való életet él, mint maga Lucifer, aki a ti programotokat mindenkor előírta, mert erről ne legyen bennetek kétség, ez így történt.
Anna tehát felismerve Lucifer züllöttségét, aki nem más most, mint Isten férfias oldala, a szeretetével és más módokon megpróbálta őt a helyes irányba terelni, ami úgy tűnt sikerül is.
Csakhogy az utolsó történelmi pillanatban, amikor már minden hatalmat átadott Annának - hiszen a Mindenség Gyémánt Koronáját is ő birtokolja -, olyan hiányérzete támadt, hogy inkább lemondott volna már Anna szeretetéről, égi családjáról, csak még egyszer élvezhesse a hatalom számára mámorító ízét.
Anna minderről nem tudva várta a Galaktikus Föderáció földre szállását, amelynek első időpontja a ti keresztény karácsonyotok éjszakáján, magyar idő szerint éjfélkor lett volna. De ez az eltorzult és lezüllött Isten megakadályozta ezt a gyönyörű pillanatot. Nemcsak azért, hogy borsot törjön a felesége orra alá, hanem azért is, mert titokban szövetkezve Adam Kadmonnal, arra készültek, újra átvegyék vagy visszavegyék a férfi energiák uralmát a Földön és Galaktikában. Ez azonban csak és kizárólag Anna elméjének csodálatos hatalma miatt nem valósult meg a mai napig.
A háború azonban elkezdődött és már semmi sem állítja meg őket, mert elhatározták Anna totális megsemmisítését. Ezt Lucifer meg is mondta Annának.
Anna azonban jól tudja, hogy férfias oldala beteg, züllött és olyan mértékben uralja a lelkét a zsarnokság, hogyha most nem állna ellent neki, sem ő sem a Galaktikus Fényszövetség, akkor a Mindenség rövid időn belül alulról szagolja majd az ibolyát, mert már semmi sem állhatná útját a teljes megsemmisülésnek.
Én is elkövettem azt a hibát - amit pedig nagyon szerettem volna megélni -, hittem abban, Lucifer meggyógyulva a szeretet felé veszi az irány, de nem ez történt.
Becsaptak és átvertek bennünket, amikor Adam, a démon, Lucifert fellovalva a felesége ellen, elhíresztelte a Galaktikában Lucifer kimúlását. De a valóságban a szárnyai alá vette, mert itt is igaz, hogy a hasonszőrű lélek a hasonszőrűt vonzza. Miközben ünnepelhettük volna a fény megmenekülését, a sötétség totális támadást indított a Fényszövetség ellen. Ez pedig már nem Galaktika méretű, hanem Adam Kadmon, a démon, egész testére kiterjedő kór, aminek lefutása több tényezőtől függ majd.
Az első és legfontosabb: Anna kitartása, szeretete irántunk és a Föld lényei iránt.
A második: Lucifer beteg. Az auráját Anna mostanában rendszeresen ellenőrizte és megállapította, hogy szinte folyamatosan visszafelé pörög, mint a súlyosan beteg emberé.
Ha az ő energiáik elfogynak, márpedig ez bármikor bekövetkezhet, akkor mind a ketten olyan kataton állapotba fognak kerülni, mint az az elmebeteg ember, aki már ellopni, vagy elrabolni sem tudja a másik energiáit, mert már arra is képtelen.
A harmadik tényező: az ő technikai felszereltségük, amely bár rendesen megfogyatkozott, de még azért okozhat kellemetlen meglepetést a számunkra. Amíg pedig ezek a dolgok lezajlanak, a Galaktikus Föderációnak erre kell koncentrálni és nem másra. Anna azonban teremtő és romboló képességével, csodálatos stratégiai érzékével most segíti a Föderációt, és csak reménykedhetünk abban, mindez nem tart sokáig.
Az emberiségnek tehát májusig és nem tovább van lehetősége megúszni a Vízözönt, amely már olyan előrehaladott állapotban van, hogy az élőlényeitek egy része elkezdett visszatérni az anyagba, mert ahová készültök, oda sajnos ezeket az eltorzult és lélektelen teremtményeket, melyeket még a kezdet kezdetén Lucifer alkotott, nem vihetitek magatokkal. De ezek a formák ott is léteznek, ahová igyekeztek, csak egy sokkal felemelőbb állapotban, amelyben egyetlen egy faj sem lesz már a másik áldozata, mert az állati lélek is teljes tudatosságú és nem kevesebb.
Amikor pedig lezárul ez a Világév, akkor Anna felismerve férfitársának legsötétebb vonásait, reméljük, olyan Világot valósít meg minden megteremtendő léleknek, amely szebb, boldogabb, fényesebb lesz majd, mint amit züllött férje és Adam Kadmon, a démon, valósított meg ebben a Világévben.
Ámen
2011. 01. 09.