Azok a dolgok, melyek mostanában a Szellemi Síkokban történnek, nem emberléptékűek.
Hiába mesélném el nektek Anna harcait a sötétséggel, az számotokra a mesék birodalmába tartozna. De mert a földi ember megmentése került Anna és a sötétség harcának középpontjába, tennék néhány kitérőt, kissé érinteném ezt a témát.
Amikor Anna rájött arra: férje, Isten férfias énjének sötét oldala - akit ti csak Luciferként ismertek -, megpróbálta ezt a szellemet a legnagyobb szeretetével arra nevelni, ne gyűlölje a teremtményeit és ne ártson nekik.
Azt már elmondtam, miért kell nektek nem hétköznapi életet élni, melyet a Mindenség valamennyi lénye – kivéve a sötétség területeit és van ilyen világ számos – boldogságban, örömben és jólétben él meg. Amely biztosítja számukra a spirituális fejlődés feltételeit.
Amikor a sötétség világa létrejött, olyan szánalmas életeket kellett ezeknek a lényeknek megtapasztalni, mint a rabszolgaság, amely az élet minden területét érintette.
Ha meg akarjátok érteni ezt, gondoljatok azokra a sötét történelmi korokra, amikor az emberi életnek nem volt értéke. Csak az a kevés elithez tartozó - embernek mondott - lény élt jól, akik a hatalom csúcsára kapaszkodva kizsákmányolták, háborúba sodorták, vagy nincstelenné tették a többieket. Azt, hogy közülük a legtöbben nem emberi lények, hanem démonok voltak, akik emberként születtek a Földre, vagy évezredekig éltek itt egyik ember bőréből a másikba bújva, rövid életetek és a hatalomnak való kiszolgáltatottságotok miatt nem tudhattátok.
Hogy mégis legyen fogalmatok erről, mivel elég jól ismeri már a mai ember a történelmét, elmondom nektek, kik voltak a fő démonok. Vizsgáljátok meg tüzetesen viselt dolgaikat, akkor hinni fogtok nekem.
Ilyenek voltak a fáraók többsége, az összes despota vezető – akár vallási, akár világi -, az összes nagynak nevezett hadvezér – kivéve Attila – és a legújabb kor bankárai, elnökei, számos magas rangú tisztségviselő.
A mostani problémát éppen az okozza, elhatározták, nem engedik, hogy elhagyjátok a Földet, mert nem tudják az ostobák még mindig, ezzel a halálos ítéletüket, a Mindenségből való kiirtásukat készítik elő.
A történelem hajnalán volt egy sziget, amit Ataisznak neveznek a magyarok. Ez Lemuria maradványa volt, ahol nemcsak Anna teremtett népe - a magyarok elődei - jelent meg, hanem olyan sötét törzsek, mint a zsidók elődei, akiket akkor egyszerűen sethieknek neveztek. Ők valójában az annunakik leszármazottai voltak. Abban az időben - bár elég hosszú időt eltölthettek itt a Földön - a fizikai testük egy-két ezer évnél tovább nem tudott létezni.
Azután vagy visszatértek a tizenkettedik bolygóra - melyet mi most is luciferinek tartunk és valóban az - vagy belebújva egy fizikai lény bőrébe annak a testében éltek tovább. Ez nem azonos azzal a megszállással, melyet a halott emberek tesznek veletek, hanem ez azt jelentette, kiűzve a lelket annak fizikai testében élősködtek tovább.
Aki ilyen testet birtokolt, az általában a hatalom csúcsa közelében élt.
Ilyen életeket élt maga Lucifer is, csak erről Annának sohasem tett említést kapcsolatuk alatt.
Most is itt van közöttetek, de már nem akart emberként közöttetek élni - hiszen több alakját is megölték az emberek zsarnoki alkata miatt -, ezért most asztrál testben férkőzött Anna mellé, aki persze ezt egyáltalán nem tudhatta.
Amikor rájött, megpróbálta őt jobb belátásra bírni és hosszú évekig úgy tűnt sikerült is. De hogy a dolgok másképpen alakultak, az nem másnak, mint Lucifer felelőtlenségének, lelketlenségének és valódi szeretet hiányának tudható be.
Lucifer azonban totális vesztésre áll és ezt tudja is. Ezért próbálja Annát még most is rossz irányba befolyásolni. De Annának, szerencsénkre, mindig helyén van az esze, és olyan leckéket ad az ő egyetlen „szerelmének”, hogy azt a guta kerülgeti időnként. Ha igazán lenne elég értelme - ami sajnos mindig kiderül, nincs –, nem háborúzna a feleségével és a Fénnyel.
Mert újra és újra vereséget szenved attól a földi asszonytól, akit ő szeretett volna legyőzni és rabszolgájává tenni. Ez eddig nem sikerült. Azért sem sikerülhet már, mert Anna valamennyi sötét erő hadseregeit és hadigépezetét tönkreverte. Lucifer most utolsó sötét barátját - Drákót - is elvesztette, aki kölcsönadta neki valamennyi fegyvernemét, mert nem gondolta - nem gondolhatta -, Anna ezeket is elpusztítja - bizony mondom nektek, elpusztítja -, mint az összes többit, akik a Fény elveszejtését készítették elő.
Lucifer jobban tenné, ha belátva vereségeit - melyet Anna, a volt felesége okozott neki - vagy elhagyná a Földet, vagy békét kötne azzal az asszonnyal, aki őt a saját – vagyis Lucifer – jól felfogott érdekében győzött le.
Lucifert ugyanis az egyeduralma tette tékozlóvá, becstelenné és beteggé. Tehát amikor Anna ellene harcol, valójában az ő létezéséért is tesz lépéseket, nem kis erőfeszítéssel. Üzenjük mi, akik a Szellemi Dimenziókban a Fényoldalon vagyunk, adja fel ezt az értelmetlen küzdelmet, mert nemcsak nem fog győzni - hiszen a Fényoldal valamennyi lénye Anna mellett áll -, hanem csúfos vereség, még sötétebb magány és számkivetettség vár rá.
Az ember akkor is megdicsőül, ha nem a Galaktikus Föderáció menti ki őket. De függetlenül attól, mi fog történni az emberekkel, Lucifernek minden elpusztult energiája közvetlenül a Fénybe megy. Ez pedig a végső és egyben utolsó bukását jelenti majd.
Ezért fontos számára a Föld, ezért követ el mindent ellenetek és Anna ellen, mert tökéletesen tisztában van mindezzel. De Anna nem vásárolható meg a számára, mert az ő elkötelezettsége, kitartása, elvei, szeretete mindig is a Fény mellé állították őt, és ebből tudjuk, látjuk, tapasztaljuk, egy jottányit sem enged.
Lucifernek választania kell törvényszerűen a teljes megsemmisülés, vagy átállással a Fényhez, egy szeretetteljes létezés között.
Ámen
2011. 01. 23.